Manapság minden gazdálkodó érdeke – főként a mai üzem-, és inputanyag árak mellett -, hogy csökkentse költségeit. A gépgyártók is óriási erőfeszítéseket tesznek az erőgépek fejlesztésére, hogy az új technológiák alkalmazásával évről évre 1-2 százalékos megtakarítást érjenek el. Az abroncsnyomás optimalizálásával, azaz a felfekvési felület növelésével ez a megtakarítás akár a 20 százalékot is elérheti. Szinte egyetlen eljárás sem nyújt a mezőgazdaságban ilyen tudományosan is bebizonyított kihasználhatóságot, mint az optimalizált gumiabroncs-nyomással való közlekedés.
Függetlenül attól, hogy a gazdálkodó hogyan optimalizálja az abroncsok nyomását, az ökonómiai és ökológiai nyereség mindig azonos:
– alacsonyabb talajtömörítő hatás!
– nagyobb vonóerő!
– alacsonyabb üzemanyag-felhasználás!
– magasabb terméseredmény!
– kisebb gumiabroncskopás!
– magasabb utazási kényelem!
A bizonyított hasznosság ellenére a mezőgazdasági gyakorlatban hazánkban még mindig tudatlanság tapasztalható, ha arról esik szó, hogy milyen befolyása van a gazdálkodás eredményességére a gumiabroncsnyomás optimalizálásának.
A gazdálkodók gépei is egyre nagyobb teljesítményűek és nehezebbek. Ezek következményeként növekvő abroncsterhelések a talajon, káros talajtömörítő hatásként jelentkeznek. Ehhez párosulnak olyan ökonómiai kényszerítő tényezők, mint a kötött szállítási határidők, függőség a bérmunka-vállalkozóktól, akik gyakran az időjáráshoz igazodó, talajkímélő megmunkálás lehetőségeit mellőzni kényszerítik.
A talaj hordozóképességének túllépése – kivált, ha az a talaj nedves állapotában történik – súlyos, és nagy mélységekig hatoló károkat okozhat a talajszerkezetben. A talaj hordozóképessége a felső- és alsóréteg összetételétől és azok nedvességtartalmától függ. Főként a nedvességtartalom játszik kulcsszerepet a témában, amely tájegységtől és évszaktól függően változhat. A túlzottan magas tengelyterhelés így okozhat – a felső talajréteg relatív száraz volta ellenére – a mélyebb talajrétegekben káros talajtömörödést.
Túl nagy tengelyterheléssel való közlekedés a talajon, káros tömörödéséhez vezet. Jelentős változás a talaj pórusszerkezetében következik be, amely a talaj összporozitás arányának csökkenésében jelentkezik. Különösen a talaj szellőzéséért és átjárhatóságáért felelős durva szemcsék fokozott aprózódása következik be, amely hátrányosan hat a növények fejlődésére, és ezáltal a terméseredményekre. Reiner Horn professzor, a Kieli Növénytermesztési és Talajtani Intézet munkatársa kimutatta, hogy szélsőséges körülmények esetén, akár 35 százalék terméskiesés is adódhat. A közútra visszahajtva a gépkezelőnek a gumiabroncsnyomást ismét emelnie kell, annak érdekében, hogy a szükséges közlekedési biztonságot és stabilitást elérje. A gyakorlatban azonban sokan nem alkalmazzák a lehető legnagyobb nyomáscsökkentést a talajon. Inkább választanak egy „köztes” abroncsnyomást, - amely sem a szántóföldön, sem a közúton nem nyújt megfelelő megoldást - és így ismert, illetve ismeretlen hátrányos tényezőket vonnak be a rendszerbe. Ez az a pont, ahol a gumiabroncs- nyomásszabályozó rendszereknek létjogosultságuk van.
Az abroncsokat nem lehet a végtelenségig növelni, főleg akkor nem, ha mellette még a közúti közlekedésben is szabályosan kívánunk részt venni. Erre az esetre a gumihevederes járószerkezetek alkalmazása nyújthat megoldást. Ezek a járószerkezetek, utólagosan az abroncsok helyére is felszerelhetők.
A felfekvési felület ebben az esetben nem szélességében, hanem hosszában növekszik, ezáltal a számos kapaszkodóköröm kapcsolatnak köszönhetően nagy vonóteljesítmény átvitele lehetséges. A nagyobb felület jobb nyomáseloszlást is eredményez, így a talajszerkezet megóvása mellett a nagy tömegű járművek talajon való közlekedését is lehetővé teszik. Mindezek mellett a gumihevederes járószerkezetek alkalmazása költséges, így a beruházás előtt mindenképpen javasolt részletes gazdasági számításokat végezni.
Dér Attila
