0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 29.

A kombájnszériák fejlesztési irányai

A gabonaarató-cséplőgépek (gabonakombájnok) világpiacát mintegy 15 márka uralja, amelyek gyártói évente 35-40 ezer kombájnt értékesítenek a mezőgazdasági felhasználóknak. A gyártók zöme Európában található, többségüknek azonban vannak gyárai vagy összeszerelő üzemei Észak-, illetve Dél-Amerikában, Oroszországban (pl.: Claas, Massey Ferguson, New Holland) vagy Ázsiában (Indiában és Kínában), de az amerikaiaknak is találhatók kombájngyártó üzemei Európában (John Deere). Néhány kombájnmárka kivételével szinte valamennyi az európai piacon is jelen van, és mintegy 680 ezer gabonaarató-cséplőgép szolgálja a közösség mezőgazdaságát.

Az európai kombájnpark kétharmad része a lengyel, a német, a francia, a spanyol és az angol mezőgazdaságban dolgozik. Az Európai Unión belül legnagyobb a kombájnsűrűség Finnországban, ahol 30 hektár mezőgazdasági területre jut egy arató-cséplőgép. Ez a mutató Svédországban 36, Hollandiában 40, Lengyelországban 50, Olaszországban 67, Németországban 77. Ezzel szemben a magyarországi kombájnsűrűség az egyik legkisebb, mindössze 0,25 db/100 ha, azaz egy gabonakombájnra nálunk jelenleg még túl sok, mintegy 400 hektár mezőgazdasági terület jut, az optimális 250 hektár lenne.
A nagy területen gabonaféléket termesztő földrajzi övezetekben a gépparkon belül a traktor után a gabonakombájn a legfontosabb. Ezért a gépvásárlásoknál kitüntetett helyen szerepel. A gyártók folyamatos és dinamikus innovációkkal igyekeznek újabb és újabb konstrukciókkal a vevőik kedvében járni. A gabonakombájnok fejlesztésében érvényesülő főbb tendenciák közül előtérben áll az áteresztőképesség növelése az arató-cséplő-, a magleválasztó- és a tisztító rendszerek, valamint a beépített motorteljesítmények növelésével. Fontos szempont még a szemveszteség, a szemtörés csökkentése, a magtisztaság javítása, a magtartály térfogatának és az ürítőcsiga teljesítményének növelése, a szárszecskázó-terítő rendszerek teljesítményének és hatékonyságának fokozása, a járószerkezetek terepjáró képességének javítása, a talajtaposás mérséklése. Figyelmet fordítanak még a vezetési komfort, a precíziós irányítás, a fedélzeti ellenőrző- és kijelző rendszerek, a belső informatika (ISOBUS), a sorvezető és automatikus kormányzás lehetősége révén a munka minőségének és termelékenységének fokozására, továbbá a hajtásrendszerek egyszerűsítésére, a hibaforrások csökkentésére is.
A világon gyártott gabonakombájnok többsége hagyományos, több dobból felépülő keresztdobos cséplő-rendszerrel és szalmarázós magleválasztóval készül, de évről-évre nő a hibrid rendszerű (keresztdobos cséplőrendszerrel és rotációs magleválasztóval rendelkező), valamint az axiáldobos (rotoros) cséplő-magleválasztó rendszerrel készülő gépek száma. A hagyományos cséplőrendszerű kombájnoknál a cséplődobok és a szalmarázók mérete, illetve felülete geometriailag behatárolt, ami korlátozza az áteresztőképesség (szemteljesítmény) növelését. Ezeknél a cséplődobok szélessége nem nagyon növelhető 1700 mm, a dobátmérő pedig 750 mm fölé, valamint a cséplőrendszer maximális átejtő felülete 2,6 m 2 , a szalmarázóké pedig 7,5 m 2 fölé. A maximális motorteljesítményük jelenleg 370 kW (500 LE) körül tetőzik. A magtartályaik maximális térfogata pedig 11,0-12,5 m 3 körül alakul. Ezekkel a paraméterekkel a kategória csúcsteljesítményű modelljei búza-betakarításban legfeljebb 20 kg/s (72 t/h) szemteljesítményre képesek. A hibrid cséplőszerkezetű csúcsmodellek szemteljesítménye kalászos gabonákban megközelíti a 25 kg/s (90 t/h), a rotoros cséplőrendszerűeké pedig a 30 kg/s (108 t/h) értékeket. A hibrid és a rotoros kombájnok nagyobb áteresztőképességének kiaknázásához a legújabb nagy teljesíményű modellekbe már 400-480 kW (550-650 LE) közötti teljesítményű motorokat építenek be, amelyek meghaladják a hagyományos kombájnok jelenlegi legnagyobb motorteljesítményeit. A magtartályaik maximális befogadóképessége jelenleg már 14,5 m3 -nél tart.
A rotoros kombájnok előnyeiként ki kell emelni, hogy kisebb (1%-alatti) szemtöréssel dolgoznak, mint a hagyományosak (kb. 1,5%), éppen ezért a vetőmagnak szánt gabonák betakarítására előszeretettel használnak ilyeneket. Hátrányuk kalászosokban, hogy túlságosan törik a szalmát, ez a bálázás szempontjából kedvezőtlen.
A hagyományos, keresztdobos cséplőrendszerű arató-cséplőgépeknél több dob beépítésével és a szekcionált dobkosár (MultiCrop) elektronikus szabályozásával növelik a cséplési hatékonyságot, amelynek eredményeként a mag 90 százalékát a cséplőszerkezeten keresztül választja le, ezáltal kevesebb munka vár a szalmarázókra, illetve a rotoros magleválasztókra. A cséplődobok teljesítményének és a dobkosár átejtő felületének növelésében egyes gyártók kétféle irányban fejlesztenek. Az egyik a kisebb (600-650 mm) dobátmérő és nagyobb (1500-1700 mm) dobszélesség alkalmazása, a másik irány a nagyobb (750-800 mm) dobátmérő és kisebb (1300-1560 mm) dobszélesség alkalmazása. A másodlagos magleválasztást végző szalmarázóknál a leválasztó felület növelésével (szélesebb, hosszabb, többlépcsős szalmarázóládával vagy több szalmarázó láda beépítésével) növelik a hagyományos kombájnok szemteljesítményét. A hibrid kombájnoknál a többdobos cséplőszerkezetek és a rotációs leválasztó dobok felületének növelésével érik el ezt az eredményt. Az rotoros kombájnoknál egyesek töltődob beépítésével és a rotorok geometriai méreteinek növelésével (500-700 mm rotorátmérő és 2600-3800 mm rotorhossz), valamint a dörzspofák alakjának és elhelyezésének megváltoztatásával, többszekciós dobkosarak alkalmazásával növelik az áteresztőképességet.

A cséplő- és magleválasztó szerkezetek megnövelt hatékonysága következtében egyre nagyobb igénybevételnek van kitéve a magtisztító szerkezet is. A hatékony tisztítás többlépcsős rostaszerkezetekkel és növelt rostafelületekkel, valamint többutas és többlépcsős légbevezetéssel, illetve a szelelő ventilátor légszállításának terhelésarányos, automatikus szabályozásával érhető el (Opti Fan). A legnagyobb teljesítményű kombájnok rostafelülete meghaladja a 6 négyzetmétert is. A kétutas vagy a háromutas (Triple-Clean) levegőbevezetés a többlépcsős rostaszerkezetekre, valamint az automatikus légszállítás-szabályozás 15-20 százalékkal növelheti a magtisztító szerkezetek hatékonyságát.

A veszteségek szempontjából a gabona arató-cséplőgépeknél a kalászosok tekintetében a 6-8 km/h munkasebesség a kedvező. Ezt és a hozamokat figyelembe véve kell a gabona vágóasztalok munkaszélességét megválasztani. A teljesítmények és a veszteségek szempontjából kedvezőbb a nagyobb munkaszélesség és az alacsonyabb munkasebesség, mint fordítva. A vágóasztalok munkaszélessége tovább növekszik. Ma már a legnagyobb teljesítményű kombájnokhoz 12-12,5 méteres munkaszélességű vágóasztalok is rendelkezésre állnak és már fejlesztik a 14-15 méteres változatokat is, a hozzájuk tartozó adapterszállító kocsikkal együtt. További lehetőség a teljesítmények növelésére a gyorsan terjedő „Vario” változtatható asztalfelületű vágóasztalok alkalmazása, amelyeknél a kasza és gyűjtőcsiga közötti távolság (0,6-1 méter) a learatott gabona szárhosszúságának és sűrűségének függvényében állítható, ezzel az anyagáram és az áteresztőképesség kedvezően alakítható, sőt még a vágóasztal-veszteség is csökken. A repce, a szárazborsó és a szója kíméletes kezelésére folyamatosan nő a szállítószalagos (Power Flow) vágóasztalok kínálata.
 

Forrás: