Az európai kombájnpark kétharmad része a lengyel, a német, a francia, a spanyol és az angol mezőgazdaságban dolgozik. Az Európai Unión belül legnagyobb a kombájnsűrűség Finnországban, ahol 30 hektár mezőgazdasági területre jut egy arató-cséplőgép. Ez a mutató Svédországban 36, Hollandiában 40, Lengyelországban 50, Olaszországban 67, Németországban 77. Ezzel szemben a magyarországi kombájnsűrűség az egyik legkisebb, mindössze 0,25 db/100 ha, azaz egy gabonakombájnra nálunk jelenleg még túl sok, mintegy 400 hektár mezőgazdasági terület jut, az optimális 250 hektár lenne.
A nagy területen gabonaféléket termesztő földrajzi övezetekben a gépparkon belül a traktor után a gabonakombájn a legfontosabb. Ezért a gépvásárlásoknál kitüntetett helyen szerepel. A gyártók folyamatos és dinamikus innovációkkal igyekeznek újabb és újabb konstrukciókkal a vevőik kedvében járni. A gabonakombájnok fejlesztésében érvényesülő főbb tendenciák közül előtérben áll az áteresztőképesség növelése az arató-cséplő-, a magleválasztó- és a tisztító rendszerek, valamint a beépített motorteljesítmények növelésével. Fontos szempont még a szemveszteség, a szemtörés csökkentése, a magtisztaság javítása, a magtartály térfogatának és az ürítőcsiga teljesítményének növelése, a szárszecskázó-terítő rendszerek teljesítményének és hatékonyságának fokozása, a járószerkezetek terepjáró képességének javítása, a talajtaposás mérséklése. Figyelmet fordítanak még a vezetési komfort, a precíziós irányítás, a fedélzeti ellenőrző- és kijelző rendszerek, a belső informatika (ISOBUS), a sorvezető és automatikus kormányzás lehetősége révén a munka minőségének és termelékenységének fokozására, továbbá a hajtásrendszerek egyszerűsítésére, a hibaforrások csökkentésére is.
A világon gyártott gabonakombájnok többsége hagyományos, több dobból felépülő keresztdobos cséplő-rendszerrel és szalmarázós magleválasztóval készül, de évről-évre nő a hibrid rendszerű (keresztdobos cséplőrendszerrel és rotációs magleválasztóval rendelkező), valamint az axiáldobos (rotoros) cséplő-magleválasztó rendszerrel készülő gépek száma. A hagyományos cséplőrendszerű kombájnoknál a cséplődobok és a szalmarázók mérete, illetve felülete geometriailag behatárolt, ami korlátozza az áteresztőképesség (szemteljesítmény) növelését. Ezeknél a cséplődobok szélessége nem nagyon növelhető 1700 mm, a dobátmérő pedig 750 mm fölé, valamint a cséplőrendszer maximális átejtő felülete 2,6 m 2 , a szalmarázóké pedig 7,5 m 2 fölé. A maximális motorteljesítményük jelenleg 370 kW (500 LE) körül tetőzik. A magtartályaik maximális térfogata pedig 11,0-12,5 m 3 körül alakul. Ezekkel a paraméterekkel a kategória csúcsteljesítményű modelljei búza-betakarításban legfeljebb 20 kg/s (72 t/h) szemteljesítményre képesek. A hibrid cséplőszerkezetű csúcsmodellek szemteljesítménye kalászos gabonákban megközelíti a 25 kg/s (90 t/h), a rotoros cséplőrendszerűeké pedig a 30 kg/s (108 t/h) értékeket. A hibrid és a rotoros kombájnok nagyobb áteresztőképességének kiaknázásához a legújabb nagy teljesíményű modellekbe már 400-480 kW (550-650 LE) közötti teljesítményű motorokat építenek be, amelyek meghaladják a hagyományos kombájnok jelenlegi legnagyobb motorteljesítményeit. A magtartályaik maximális befogadóképessége jelenleg már 14,5 m3 -nél tart.
A rotoros kombájnok előnyeiként ki kell emelni, hogy kisebb (1%-alatti) szemtöréssel dolgoznak, mint a hagyományosak (kb. 1,5%), éppen ezért a vetőmagnak szánt gabonák betakarítására előszeretettel használnak ilyeneket. Hátrányuk kalászosokban, hogy túlságosan törik a szalmát, ez a bálázás szempontjából kedvezőtlen.
A hagyományos, keresztdobos cséplőrendszerű arató-cséplőgépeknél több dob beépítésével és a szekcionált dobkosár (MultiCrop) elektronikus szabályozásával növelik a cséplési hatékonyságot, amelynek eredményeként a mag 90 százalékát a cséplőszerkezeten keresztül választja le, ezáltal kevesebb munka vár a szalmarázókra, illetve a rotoros magleválasztókra. A cséplődobok teljesítményének és a dobkosár átejtő felületének növelésében egyes gyártók kétféle irányban fejlesztenek. Az egyik a kisebb (600-650 mm) dobátmérő és nagyobb (1500-1700 mm) dobszélesség alkalmazása, a másik irány a nagyobb (750-800 mm) dobátmérő és kisebb (1300-1560 mm) dobszélesség alkalmazása. A másodlagos magleválasztást végző szalmarázóknál a leválasztó felület növelésével (szélesebb, hosszabb, többlépcsős szalmarázóládával vagy több szalmarázó láda beépítésével) növelik a hagyományos kombájnok szemteljesítményét. A hibrid kombájnoknál a többdobos cséplőszerkezetek és a rotációs leválasztó dobok felületének növelésével érik el ezt az eredményt. Az rotoros kombájnoknál egyesek töltődob beépítésével és a rotorok geometriai méreteinek növelésével (500-700 mm rotorátmérő és 2600-3800 mm rotorhossz), valamint a dörzspofák alakjának és elhelyezésének megváltoztatásával, többszekciós dobkosarak alkalmazásával növelik az áteresztőképességet.
A cséplő- és magleválasztó szerkezetek megnövelt hatékonysága következtében egyre nagyobb igénybevételnek van kitéve a magtisztító szerkezet is. A hatékony tisztítás többlépcsős rostaszerkezetekkel és növelt rostafelületekkel, valamint többutas és többlépcsős légbevezetéssel, illetve a szelelő ventilátor légszállításának terhelésarányos, automatikus szabályozásával érhető el (Opti Fan). A legnagyobb teljesítményű kombájnok rostafelülete meghaladja a 6 négyzetmétert is. A kétutas vagy a háromutas (Triple-Clean) levegőbevezetés a többlépcsős rostaszerkezetekre, valamint az automatikus légszállítás-szabályozás 15-20 százalékkal növelheti a magtisztító szerkezetek hatékonyságát.
A veszteségek szempontjából a gabona arató-cséplőgépeknél a kalászosok tekintetében a 6-8 km/h munkasebesség a kedvező. Ezt és a hozamokat figyelembe véve kell a gabona vágóasztalok munkaszélességét megválasztani. A teljesítmények és a veszteségek szempontjából kedvezőbb a nagyobb munkaszélesség és az alacsonyabb munkasebesség, mint fordítva. A vágóasztalok munkaszélessége tovább növekszik. Ma már a legnagyobb teljesítményű kombájnokhoz 12-12,5 méteres munkaszélességű vágóasztalok is rendelkezésre állnak és már fejlesztik a 14-15 méteres változatokat is, a hozzájuk tartozó adapterszállító kocsikkal együtt. További lehetőség a teljesítmények növelésére a gyorsan terjedő „Vario” változtatható asztalfelületű vágóasztalok alkalmazása, amelyeknél a kasza és gyűjtőcsiga közötti távolság (0,6-1 méter) a learatott gabona szárhosszúságának és sűrűségének függvényében állítható, ezzel az anyagáram és az áteresztőképesség kedvezően alakítható, sőt még a vágóasztal-veszteség is csökken. A repce, a szárazborsó és a szója kíméletes kezelésére folyamatosan nő a szállítószalagos (Power Flow) vágóasztalok kínálata.