0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 28.

Szárzúzók – sokoldalúak és hatékonyak

Az utóbbi években a szárzúzás jelentősége a szántóföldön, az útszélek, az árokpartok karbantartásánál, a tájgondozásban, az ültetvények sorközeiben, valamint a legelőkön, a tudatos szervesanyag- és környezetgazdálkodási szempontok következtében számottevően megnövekedett. A szántóföldön a szervesanyag-gazdálkodás és a minőségi talajművelés fontos eleme a szármaradványok felaprítása és elterítése, talajba dolgozásának előkészítése. Az ültetvények, a legelők és a tájgondozás területén a lezúzott növényi maradványok mulcstakaróként is szolgálnak. A szárzúzás (és finobb változatának tekintett mulcsozás) fontos művelete a termelési és a környezetvédelmi technológiáknak.

A szárzúzók alkalmazási területe rendkívül sokrétű, így a konstrukciós kialakításuk is sokféle műszaki megoldást mutat. Külön munkamenetben alkalmazható a kukorica és napraforgó tarlókon visszamaradt szármaradványok, vagy az álló növénytakarók (zöldtrágyának vetett másodvetések) föld feletti részének a lezúzására. Zömében vízszintes vagy függőleges hajtott tengely(ek)kel rendelkező, rotációs elven működő forgókéses szárzúzók készülnek. E gépek külön csoportját képezik a kombájnadapterekkel összeépített rotációs szárzúzók, amelyek egymenetben a kukorica- és a napraforgó betakarításával felaprítják és elterítik a kombájn által be nem takarított szárrészeket. Ennek az a nagy előnye, hogy nem kell külön munkamenetben végezni a szárzúzást, amely óhatatlanul költségnövekedéssel, talajtömörítéssel jár.
A szántóföldön alkalmazható rotációs szárzúzógépeknek két nagy csoportját lehet megkülönböztetni. Az egyik – egyben a leggyakrabban alkalmazott konstrukció – a vízszintes tengelyű szárzúzók. Ezek leggyakrabban 2,5 és 12 méter közötti munkaszélességgel traktorra függesztett, kardánhajtású kivitelben készülnek. Közös jellemzőjük, hogy a vázkeretbe ágyazva, a burkolat alatt vízszintes helyzetű átmenő csőtengelyen, spirális vonalban, vagy sakktáblaszerűen elhelyezkedő, kétszeres átfedéssel dolgozó lengőkések (12-24 db/m) találhatók, amelyek a munkaszélességen belül a haladási iránnyal ellentétes forgó mozgással, nagy kerületi sebességgel lezúzzák a kések útjába kerülő szármaradványokat. Nagy kerületi sebességük révén a burkolat alatt kialakult szívóhatás következtében a talajon fekvő szármaradványokat is felemelik és felaprítják, s azokat hátrafelé kifújva terítik el a talajon. Az aprítás hatékonyságának növelésére a szárzúzó burkolata alatt egyes gépeknél ellenkéseket is elhelyeznek. Ritkábban – amikor a zúzott szármaradványokat gyűjtik be – a késes szárzúzódob mögé a burkolat alá, oldalra kihordó gyűjtőcsigát is beépítenek, amelylyel a szárzúzalék rendre rakható és bebálázható. A szabadkifúvású szárzúzóknál is találkozhatunk mindkét oldalon állítható terelőlemezzel, melynek segítségével a szárapríték szűkített rendre rakható.


A szárzúzó rotor meghajtását a traktor TLTjéről kapja szöghajtómű és többsoros (4-6 pályás) gyorsító ékszíjhajtás közbeiktatásával. A hajtáslánc kialakítása eltérő lehet a mellső, vagy hátsó függesztésű szárzúzóknál, a nagy munkaszélességű (6-12 m) gépeknél pedig osztott szárzúzó-rotorral és kétoldali meghajtással is lehet találkozni. Ez utóbbira azért is szükség lehet, mivel a nagy munkaszélességű változatok szállításkor többnyire hidraulikusan összecsukhatók. A meghajtás a traktor 540 vagy 1000 1/min fordulatszámú TLT-jéről történik szabadonfutós és biztonsági tengelykapcsolóval felszerelt kardántengelyen keresztül. A szárzúzókések kerületi sebessége eléri a 70-80 m/s-ot is.
A szárzúzók legfontosabb szerkezeti elemei a szárzúzókések, amelyek többféle kialakításúak lehetnek, de fontos közös jellemzőjük, hogy kopásálló, vagy keményfémmel felrakott acélból készülnek. A késformák között találkozhatunk egyenes késpengékkel, amelyekkel a lágyszárú szármaradványok (pl. gabonaszalma, repceszalma) apríthatók fel. Gyakoriak az Y-formájú kések, amelyek hajlított élezett végeik a durvább szármaradványok aprítására használhatók. Ezeken kívül előrehajló lapátszerű és kalapácsos
késeket is alkalmaznak a még durvább (pl. fásszárú) szármaradványok felaprítására. Finomabb aprítás érdekében a gépeken gyakran sűrített késszámokat is alkalmaznak. A legtöbb gépen a szárzúzókések csapos felfüggesztésűek és a különböző késfajták cserélhetők. Meghibásodás vagy törés esetén, mindig csak a sérült kést kell cserélni.
A szárzúzók talaj feletti magassága rendszerint csúszótalpakon, vagy támasztó kerekeken, illetve a függesztő-, vagy vonószerkezeten keresztül állíthatók be.

A függőleges tengelyű szárzúzók régebbről ismert konstrukciók, traktorra függesztett vagy féligfüggesztett változatban készülnek. A munkaszélességük általában 1,5 és 9 méter között változik. A gépek erős alvázzal és erős lemezburkolattal készülnek, amelynek felső részén csapágyazottak a szárzúzókéseket
hordozó forgórészek és azok hajtóművei. A függőleges tengelyű szárzúzók a munkaszélesség növekedésével 1-7 db forgórésszel rendelkeznek, forgórészenként 2, 3 vagy 4 db egyenes, illetve hajlított kivitelű, kopásálló lengő késpengével. A kések egymáshoz képest 90, 120 vagy 180°-os szöget zárnak be. A gépeket 1 vagy több (4-8) talajkerékkel szerelik fel, amelyeken keresztül mechanikusan, vagy hidraulikusan szabályozható a vágási (tarló-) magasság, illetve a félig függesztett változatoknál ezek hordozzák a szállításkor a gép tömegének nagyobb részét. A gépeknél a forgórészek átmérője (fogásszélessége) 1,5 és 2,1 méter között változik. Nagy munkaszélességű, több forgórészes gépek forgórészenként képesek keresztirányban követni (kopírozni) a talaj szintbeli változásait. A 3 méternél szélesebb, több tagú (több forgórészes) szárzúzók szélső tagjai hidraulikusan felhajthatók a szállítási szélességük csökkentéséhez.
A függőleges tengelyű szárzúzók meghajtása is a traktor TLT-jéről történik 540 vagy 1000 1/min fordulatszámmal, biztonsági tengelykapcsolós kardántengely közbeiktatásával. A szárzúzó rotorok szöghajtóművek közbeiktatásával és azokat összekötő kardántengelyek segítségével kapják a hajtásukat. A szárzúzó rotorokat fedő burkolatok elején és hátulján láncfüggönyöket helyeznek el, amelyek felfogják a zúzás során esetleg kirepülő keményebb szárrészeket, talajrögöket és kavicsokat is. A nagyméretű, nagy kerületi sebességgel dolgozó forgórészek ezeknél a gépeknél is a burkolat alatt szívóhatást fejtenek ki, amely kissé megemeli a növényzetet, vagy a letaposott szárrészeket, ezáltal javítja a zúzás hatékonyságát. A függőleges tengelyű, robusztus felépítésű nagytömegű forgórészek forgó mozgásával dolgozó szárzúzóknak, általában nagyobb (25-30 LE/m) a hajtási energiaszükséglete, mint a vízszintes tengelyű szárzúzóké és durvább aprítást végeznek. Ezért a függőleges tengelyű szárzúzókat elsősorban szántóföldi és erdészeti kivitelben a durvább szárzúzási feladatokra használják. Kisebb átmérőjű, többkéses rotorokból felépülő függőleges tengelyű szárzúzók jól használhatók legelők tisztítására, gyepek, rétek karbantartására is. Az egyrotoros ilyen konstrukciójú változatokat pedig a gyepesített szőlők sorközének tisztítására (mulcsozására) is elterjedten használják.
A hazai piaci kínálatban nagy választék áll rendelkezésre. Többségben vannak a vízszintes tengelyű szárzúzók és mulcsozók, de viszonylag nagy számban szerepelnek a függőleges tengelyű változatok is. Az olcsóbb kategóriákat a hazai, a lengyel és a szlovén gyártók gépei képezik, a drágább változatok nyugati gyártmányok.

Forrás: