A Jávorka Sándor Mezőgazdasági Szakközépiskola jogelődje a Téli Gazdasági Iskola volt, de a két világháború között már ezüst- és aranykalászos tanfolyamokat szerveztek Tatán. Ebből alakult a hároméves képzési idejű mezőgazdasági technikum, majd a szakközépiskola. – A jelenlegi oktatási intézmény épülete 1944 óta áll a mezőgazdasági képzés szolgálatában – jelezte az igazgató, hogy iskolájával régi a kapcsolata, hiszen itt volt középiskolai diák is. Akkori tanárai hívták vissza dolgozni, amikor az iskolából többen nyugdíjba mentek. – Én kezdtem a sort, később több „volt Jávorkás diák” is odakerült a katedrára. A negyvenes évek elején megújuló iskolából, növénytermesztő és állattenyésztő technikusok kerültek ki. Az idők során a növényvédelem kapott kiemelt szerepet az iskola életében, mára visszatértek a mezőgazdasági technikus képzéshez. Az ezredfordulón összevonták a szomszédos szakmunkásképzővel, így a mezőgazdaság mellett megörökölték az élelmiszeripari – pék, pék-cukrász, húsipari – képzést, de halászok, haltenyésztők, lovászok, lótenyésztők is végeztek az iskolában. – A lovasokat elvitte Bábolna, a halasok ma már csak felnőttképzés keretében szerezhetnek tudást – jegyezte meg Szeifert István, hogy a halas szakma ugyan visszakerült a nappali képzésbe, ám évek óta nem tudnak osztályt indítani, mivel nincs elég jelentkező. Mivel a halas és lovas szakma már nem köti le az iskola kapacitását, kifutóban van a pék-cukrász képzés, azon gondolkodtak, mivel foglalkozzanak a továbbiakban. – Így a mezőgazdasági gépszerelő, gépjavító oktatást hoztuk be, ami jó döntésnek bizonyult – indokolta a választást az igazgató. A 2009-ben indított mezőgépész szakképzést egy felmérés előzte meg, amiből kiderült, hogy kiöregedett a szakma, és mind a magánvállalkozók, mind az üzemek részéről megfogalmazódott a felkészült műszaki szakemberek iránti igény. Annak idején az IKR-rel együttműködve kezdték meg a szakoktatást, a gyakorlati képzés főleg az IKR Műszaki és Oktatási Központjában, az elméleti pedig Tatán történt. – A duális képzés keretében jelenleg a kilencedik évfolyamon a gyakorlatot az iskola tanműhelyében végzik a tanulók, év végén pedig szintvizsgát tesznek. Az eredményes vizsga letétele után a tizedik és tizenegyedik évfolyamon a szakmai gyakorlatot – tanulói szerződéssel – külső helyszíneken, különböző vállalkozásoknál töltik – hangsúlyozta az igazgató, hogy ma már nem csak Nagyigmándon, hanem Komáromban és más helyeken is tartják a képzéseket.
– Zömében Komárom-Esztergom megyéből jelentkeznek a diákok, és évente egy teljes osztályt tudnak indítani, mondta az igazgató. A mezőgazdaság fejlődése nagy léptekkel halad előre, óriásiak a szakmában rejlő lehetőségek, az igazi újdonságok és a komoly technika a mezőgépiparban figyelhető meg. Ennek ellenére, a mezőgépszerelés nem a legdivatosabb szakmák közé tartozik. Viszont sok olyan fiatal jön, aki családi vállalkozási háttérrel rendelkezik, közöttük természetesen vannak jó tanulók is, s így az érdeklődés is garantált. Gyakorlati ismereteket hoznak magukkal, mire bekerülnek az iskolába, már traktort vezettek, szántottak, vetettek. Kérdésemre a szakember elmondta, nem könnyű gyakorlati helyet találni, különösen a gépész szakmában. A fogadónak legalább felsőfokú szakirányú végzettséggel vagy mestervizsgával kell rendelkeznie. – Sajnos ma kevés olyan szakembert találni, aki megfelelő végzettséget tud felmutatni, éppen ezért szorgalmazni kellene a mestervizsga megszerzését. Tanintézményük tanműhellyel rendelkezik, az elmúlt évben jelentős mennyiségű szemléltetőeszközt kaptak az IKR Gépkereskedelmi Kft.-től. Saját traktoros iskolával is dicsekedhetnek, hiszen ehhez a szakmához kötelező a „T” kategóriás jogosítvány megszerzése. – Enélkül nem is mehet vizsgára a diák – hangsúlyozta Szeifert István, hogy korszerű gépparkkal rendelkeznek. Az elmúlt években pályázati forrás segítségével szereztek be újabb erő- és munkagépeket. Ezeken minden elméleti és gyakorlati ismeretet elsajátíthatnak a tanulók.
Gyakori elvárás a frissen végzettekkel szemben, hogy teljes értékű „kész” munkaerőként tudjanak bekapcsolódni a munkahelyi feladatokba. Ne csak jól képzett gépszerelők, hanem gépüzemeltetők is legyenek. Az oktatásban erre törekednek és a gyakorlat oldaláról pozitív a visszajelzés. Régi hagyomány Tatán, hogy az elméleti oktatás mellett a fiatalok megtanulnak dolgozni, „életképes” szakemberként kerülnek ki az iskolából, és megfelelnek a gyakorló üzemi elvárásoknak. Beszélgetésünk végén Szeifert István megerősítette, nem a képzési színvonallal van probléma. A gondok inkább ott jelentkeznek, hogy a fiatalok nem érdeklődnek eléggé a mezőgazdaság iránt, még nem ismerték fel annak a jelentőségét, hogy a mezőgépész területen nagyon sok az álláslehetőség.
