0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 28.

Vízpótlás esőztető öntözőberendezésekkel

A hazai éghajlati viszonyok között egyre fokozottabb jelentősége van az öntözésnek, amelyre viszonylag kedvező adottságokkal rendelkezik az ország. Ennek kihasználásában, ezáltal az öntözésből eredő termelési biztonság és terményminőség növelésében mezőgazdaságunk mégsem tud évek óta előrébb lépni. A szakértők szerint a jelenleg mintegy 100 ezer hektár körüli öntözött terület megfelelő fejlesztő beruházásokkal, ésszerű vízkormányzással és az öntözési támogatások célirányosabb felhasználásával legalább háromszorosra, egyesek szerint akár ötszörösére is növelhető.

A nagytáblás, nagyfelületű öntözés víz- és energiatakarékosabban, sok tekintetben a leggazdaságosabban, leginkább a jól automatizálható, nagy teljesítményű lineár, vagy körforgó (Linear Pivot, Center Pivot) magajáró öntözőberendezésekkel valósítható meg. Ezeket az Amerikai Egyesült Államok mezőgazdaságában alkalmazták és onnan terjedtek el az egész világon, különösen a magasabb öntözési kultúrával rendelkező országokban.
Ezek 50 és 400 hektár közötti táblák, vagy egy tagban elhelyezkedő több kisebb, de jól bejárható szomszédos táblák együttes öntözésére alkalmasak, azaz elsősorban a nagyobb földterülettel rendelkező mezőgazdasági üzemek számára ajánlott. Ezek a többtámaszú magajáró öntözőberendezések kerekeken gördülő tornyokból épülnek fel, amelyek osztása általában 50 méter. A gördülő támaszokat öntözőcső-ívek és merevítő keretek, illetve huzalok kötik össze, ezáltal egy viszonylag rugalmas rácsos szerkezetet alkotnak. Minden gördülő támaszon (tornyon) a két járókereket villanymotorok hajtják, amelyeket vagy a berendezés vízellátását is biztosító motoros szivattyús aggregát által, vagy külön áramfejlesztő generátor áramával működtetnek. Az öntözőberendezés haladási sebessége a villanymotorok fordulatszámával változtatható, amellyel szabályozható az öntözés intenzitása (az adott idő alatt egységnyi területre kijuttatott vízmennyiség). A több támaszú magajáró berendezések haladása kígyózó mozgásban történik, amely mindig a szélső-, vagy központi toronytól indul ki, majd az egyes támaszoknál beállított szögeltéréseket érzékelő szenzorok kapcsolják be a következő torony járószerkezetét működtető villanymotort. A tornyoknál gömbcsuklók segítik az elmozdulást. Az öntözést végző szórófejeket a toronyívek vízszállító csövére állítható magasságban helyezték el.
A körforgó berendezések vízellátása a beöntözött kör alakú terület középpontjában fúrt kútról, vagy hidránsról történik. Egy-egy ilyen berendezés hossza 200 és 600 méter között változik, azaz ekkora sugarú körben tudják a területet beöntözni. A korszerűbb konstrukciók képesek „a kört négyszögesíteni” is, azaz sarokkonzolokkal (korner karral) felszerelve, vezérelt formában tudják beöntözni a körön kívül eső sarkokat is. A párhuzamosan haladó támaszokon gördülő 500-800 méter hosszúságú lineár öntözőberendezések vízellátása különböző hosszúságú flexibilis tömlők segítségével fúrt kutakról, vagy hidránsokról is történhet. Bizonyos távolságok megtétele után a tömlőket újabb hidránsokhoz, illetve fúrt kúthoz, vagy a felszínen kiépített szárnyvezetékhez kell csatlakoztatni. Az ilyen öntözőberendezések vízellátása nyitott csatornából is történhet, amikor a vezérlő torony a meghajtómotorral a tápcsatorna partján haladva, szivattyús aggregátja segítségével vételezi a vizet a csatornából és juttatja el azt a berendezés teljes hosszában kiépített szórófejekhez. E csatornatáplálású berendezések hossza akár elérheti az 1000 métert is. A szárnyhosszúságuk még ennél is nagyobb lehet, ha a tápcsatorna és a vezérlő torony az öntözőberendezés közepén helyezkedik el.

A lineár berendezések pontos iránytartását kifeszített drótkötéllel vagy vezetőbarázdával, illetve ritkábban földbe süllyesztett induktív vezérlőkábellel is segítik. A különböző felépítésű magajáró öntözőberendezések vízigénye és a velük beöntözhető terület nagysága is eltérő. Körforgó öntözőberendezéseknél a vízigény 250-350 m3/h, 1-3 bar nyomáson, a beöntözhető terület nagysága pedig 100-150 hektár. A tömlős táplálású lineároknál A hazai éghajlati viszonyok között egyre fokozottabb jelentősége van az öntözésnek, amelyre viszonylag kedvező adottságokkal rendelkezik az ország. Ennek kihasználásában, ezáltal az öntözésből eredő termelési biztonság és terményminőség növelésében mezőgazdaságunk mégsem tud évek óta előrébb lépni. A szakértők szerint a jelenleg mintegy 100 ezer hektár körüli öntözött terület megfelelő fejlesztő beruházásokkal, ésszerű vízkormányzással és az öntözési támogatások célirányosabb felhasználásával legalább háromszorosra, egyesek szerint akár ötszörösére is növelhető. 300-350 m3/h vízigénnyel lehet számolni 3-6 bar víznyomáson és egy berendezéssel szintén, mintegy 150 hektáros területet lehet beöntözni. A nyitott csatornából táplált nagy teljesítményű 800- 1000 méter szárnyhosszúságú berendezésekkel akár 400 hektár terület öntözése is megvalósítható 800-900 m3/h vízigény és 3-3,5 bar víznyomás mellett.
A magajáró öntözőberendezések tornyait áthidaló csőívekről különböző magasságban elhelyezett, finomporlasztású ütközőlapos szórófejek végzik az esőszerű öntözővíz kijuttatását a növényekre, illetve a szárnyvezeték végén nagyhatósugarú szórófej felszerelésével növelik meg az öntözési hosszat. Magas kultúrák öntözéséhez a cső tetejébe épített szórófejeket is alkalmaznak. Az ütközőlapos szórófejek is többfélék lehetnek, egyebek között finomporlasztásos, változó méretű cseppképző, növényspecifikus forgó ütközőlapos, változó intenzitású esőztető kivitelű, amelyek működés közben az öntözővizet eltérő méretű cseppekre bontják szét.
A nagy teljesítményű magajáró öntözőberendezéseket hosszú élettartamra tervezik. A legtöbb elemük korrózióálló tüzihorganyzással készül. A tornyok a legtöbb berendezésen fúvott gumiabroncsokon gördülnek, de léteznek tömörgumival szerelt vagy fémből készült járókerekes kivitelek is. Ezek a berendezések általában a telet is a területen töltik, ezért gondoskodni kell megfelelő védelmükről, a téliesítésről és fagymentesítésről. Gyakorlat, hogy leszerelik a tornyokról a villanymotorokat, felújításra, karbantartásra műhelybe szállítják a szivattyús aggregátot és a generátort, emellett védőanyaggal fújják le a gumiabroncsokat és a vázszerkezet egyes elemeit.
A szántóföldi magajáró, nagy teljesítményű lineár- és körforgó öntözőberendezések nagy előnye, hogy működésük teljes egészében automatizálható, jól szabályozhatók, felügyeletet alig igényelnek. A legkorszerűbb berendezések térinformatikai rendszerekkel (GPS), GSM vagy internet-alapú adatátvitelek segítségével távvezérelhetők, illetve távfelügyelhetők. Mindezekhez számos automatikus elem is rendelhető. Az egyik legfejlettebb vezérlő hardverekkel és szoftverekkel az amerikai Valmont lineár és körforgó berendezések rendelkeznek, de a Bauer is kínál az előzőekhez hasonló vezérléseket.

A Valmont VRI egységével az öntözőberendezés sebesség- és zónavezérlése valósítható meg, amely lehetővé teszi a helyspecifikusan változó intenzitású öntözést. Az automatikus sebességvezérlés segítségével az öntözőberendezés a talajféleség, a domborzati viszonyok, a változó növényi kultúrák vízigénye alapján képes változtatni a kiöntözött vízmennyiséget. Az automatikus zónavezérlés révén pedig digitalizált térképek és a növényi kultúrák vízigénye alapján tudja változtatni a dózist. E zónavezérlésnek köszönhetően digitalizált növényi vízellátottsági, talajnedvességi, hozam- és topográfiai térképek segítségével az öntözőberendezés alatt különböző öntözési zónák (akár 30 féle is) alakíthatók ki, amelyek eltérő vízmennyiség kijuttatását teszik lehetővé. E berendezések vezérlőtornyának számítógépébe programozhatók, amelyet öntözés közben automatikusan képes lekövetni. Mindezek megvalósításához GPS vevővel kell felszerelni az öntözőberendezéseket. Ugyancsak GPS segítségével vezérelhető a körforgó öntözőberendezések irányvonala és a körforgók sarokbeöntöző konzoljának működése. A Valmont BaseStation segítségével az internetről GSM alapú adatátvitel segítségével okostelefonról, tabletről, laptopról távirányíthatók, távvezérelhetők az öntözőberendezések, illetve a távfelügyeletük is ellátható. A távdiagnosztika és telemetria segítségével akár több öntözőberendezés működéséről valós idejű adatok nyerhetők, vagy adatgyűjtés és adatrögzítés végezhető, illetve kimutatások, statisztikák készíthetők.
A beállítások és az öntözés precizitása az öntözött területen elhelyezett, mini meteorológiai állomások segítségével növelhető, amelyek az automatikusan szolgáltatott adatait az öntözésvezérlő számítógép dolgozza fel és ennek függvényében szabályozza az öntözést. Ezek talajnedvesség-mérő, talajhőmérő, légnedvesség-, szélsebesség-, napsugárzási intenzitás-, valamint léghőmérséklet mérő szenzorokkal dolgoznak és az időjárás, a növények vízellátottsága, és egyéb tényezők függvényében határozzák meg a kiöntözendő víz mennyiségét, amelynek kijuttatása az öntözésvezérlő komputer utasítására történik.
 

Forrás: